Általános vélemény, hogy az előválasztás olyan előnyt biztosított az ellenzék számára, ami komoly lehetőséget biztosít az országgyűlési választás megnyerésére.
E vélekedést alátámasztó tények közöl leginkább a mentális erő, az előválasztáson részt vevők nagy számából fakadó valós esély megteremtődésének a transzparenciája az, ami a 6 ellenzéki párt esélyét nagyban növeli.
De talán ennél is nagyobb súllyal jelentkezik a kormány és a kormánypárt - teljesen meglepő - csetlése botlása… Hibát hibára halmoznak: a vírus okozta krízishelyzet egyre mélyül, a lakosság érezhetően a kormányfőt hibáztatja a helyzet drámai romlása miatt.
A súlyos betegek és a halottak száma nő, a kormány tehetetlensége és hibája - sőt bűnös mulasztása - egyre nyilvánvalóbb.
Az infláció száguld, az árak egyre nőnek és ezt sem az ellenzék számlájára írja a lakosság, és miközben a - korábbi cikkeinkben is taglalt - kormányzó elit részéről tapasztalható pökhendiség és gőg semmit sem csökkent. Így nem csoda, hogy a lakosság jelentős része most már változást akar.
Sőt, a legutóbbi napok eseményei azt mutatják nem csak a lakosság, de az elit is a váltásra szavaz: ezt jelzi jól, hogy a tőkés uralkodó osztály első számú vezetője, Csányi Sándor is magához kérette az ellenzék üdvöskéjét, Márki-Zay-t! Hogy mik vannak?
Úgy tűnik számunkra, hogy az egyesült ellenzéknek nincs más ellenfele, mint saját maga. Ez viszont nagyon veszélyesnek látszik…
Hogy mire gondolunk?
Az előválasztást követően a közös miniszterelnök jelölt megjárta Brüsszelt, interjút adott a világ számos vezető médiájának, találkozott a nyugati hatalmak nagyköveteivel, a magyar uralkodó osztály meghatározó szereplőivel, azaz mindenkivel, aki valamit is „számít” - kivéve a választókkal, mert azokat úgy tűnik kerüli mostanában.
Persze a nyilatkozatokból sincs hiány:
1./ A miniszterelnök-jelölt szerint a menekültek „migránsok”- ami lehet, hogy a kormánypárti szavazónak tetszik, de nálunk, kisgazdáknál a kifejezés használata is kiüti már a „biztosítékot”. Az pedig, hogy az ellenzéki szavazók erről hogyan gondolkoznak, majd kiderül jövő áprilisban.
2./ Márki úr - egy külföldi portálnak - ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy ha az ellenzék győz és ő lesz a miniszterelnök, Hernádi urat ki fogjuk adni Horvátországnak - nyilván, hogy ott letöltse a jogerősen kiszabott két éves börtönbüntetését.
Erős és határozott kijelentés ez, különösen annak ismeretében, hogy Hernádi úr a MOL elnök vezérigazgatója, aki szoros baráti viszonyt ápol a miniszterelnökkel, és az általa vezetett nagyvállalat megértően viszonyult eddig is a kormány kéréseihez. Nem mellesleg üzlettársa Csányi Sándor úrnak is, akivel együtt több milliárd forint vissza nem térítendő támogatást is kaptak különböző közös turisztikai beruházásokra a pandémia időszaka alatt…
De mielőtt azt gondolná az ember, hogy végre van itt egy elkötelezett miniszterelnök-jelölt is, aki döntéseinél a jogállamiság követelményeit figyelembe fogja venni és a személyi összefonódások sem befolyásolják majd - máris jön a kijózanító pillant, mert Csányi Sándor ugyanezen kérdésére már a válasz is más: ugyan már, dehogy adjuk ki azt a jó embert… (A történelemből már ismerjük, hogy csak az ökör következetes!)
3./ Márki-Zay úr határozott álláspontja, hogy aki rajtuk kívül elindul a 2022. évi országgyűlési választáson, az „a nép ellensége”, a „fidesz bérence”, és „az ellenzéki győzelem kerékkötője”. Mint ahogyan megkapta ezt a csaholó kutyapárt is, Gattyán úrról már nem is beszélve!
Értjük, hogy nagy a tét, mert valóban az. Értjük azt is, hogy úgy érzi, most van csak esélye győzni - mert esélye az tényleg van.
Ugyanakkor senki, sem a jelenlegi kormányzó párt, sem pedig az ellenzék nem írhatja felül a hatályos jogszabályokat, és vélt vagy valós érdekei miatt nem tilthatja meg senkinek, hogy az alkotmányos jogával élve elinduljon a választásokon.
Mert ha így gondolja, akkor semmivel sem különb annál, mint akit le akar váltani!
Van egy tippünk e „gordiuszi csomó” feloldására, ami meglehetősen nehéz feladat, de nem megoldhatatlan: egyszerűen le kell győzni az ellenfelet, és nem másokban keresni a hibát, ha ez mégsem sikerülne.
Mindezek ismeretében a Momentum új elnökének kifakadása teljesen érthető: valóban ideje lenne már dolgozni - nem csak a szájat járatni…
Nekünk pedig maradnak az ambivalens érzéseink: vajon most mi lesz, cseberből vederbe?
