Nekünk kisgazdáknak február 25-e az emlékezés napja. Erre a napra már 1947. február 25. óta emlékezünk, amikor a főtitkárunkat, Kovács Bélát az orosz megszállók - mentelmi joga ellenére - elhurcolták.
Sokáig csak találkozóinkon és gyűléseinken emlékeztünk erre az eseményre, de 2000. június 6-án az országgyűlés határozatában hivatalosan is az emlékezés napjává nyilvánította a kisgazdák megemlékezésének időpontját.
Emlékezzünk meg itt néhai barátunkról, Dr. Orosházi György volt képviselőtársunkról, aki szívügyének tekintette a megemlékezésnek ezt a módját, és az ő makacs elkötelezettsége és kisgazda szíve volt az, aminek eredményeképpen az Országgyűlés hivatalossá tette ezt az emléknapot.
Nekünk kisgazdáknak kevés ünnepünk és megemlékezési lehetőségünk van.
Az említetten túl a Földművesek Napja még egy olyan alkalom minden év szeptember első hétvégéjén, ahol találkozni tudunk és örülünk egymásnak.
A történelem nem hazudik, és a pártunk immár több mint egy évszázados fejlődéstörténetében a dicsős éveket a pangás időszakai követik. Emlékezzünk csak, a II világháborút követő első szabad választáson az abszolút parlamenti többség megszerzését követően 1947-ben következett a párt szétverése, majd az azt követő években az illegalitás. Aztán néhány hónapra 1956 őszén ismét életre kapott - ha csak néhány hétre is - a mozgalmunk.
Aztán több mint három évtizedet kellett várni ahhoz, hogy 1988-ban ismét éledezni kezdjen a mozgalmunk, és az 1990-től kezdődő és 2000-ig tartó dicső esztendők után jelenleg ismét az agónia és az önmarcangolás időszaka következett.
Sorsszerű? Talán igen..
Nem hiszem, hogy eleve determinált lenne a közösségünk erre, és az is igaz, hogy a dicsőséges országot irányító korszakokat követően, az ismétlődő belső viták eredményeképpen meggyengülő táborunkat ellenfeleink - és barátaink? - okkal látták támadhatónak.
De szögezzük le, nem lett volna lehetőségük erre, ha a külső támadásokat a belső kollaboránsok nem támogatták volna. Nálunk kisgazdáknál pedig ebből a fajtából - lássuk be - mindig volt bőven…
Végül is, ha nem is mindegy, de már túl vagyunk rajta, és azóta túl vagyunk az újrakezdés próbálkozásain is, de ismerjük be őszintén, azok sem voltak éppen sikertörténetek…
Viszont úgy tűnik ismét helyzet van és változik a világ. Több mint hét évtized után az Európát ismét sújtó háború gyökeresen megváltoztatja nemcsak a kontinensünket, de a fejlett világot is. És ahogyan 1988-ban az újjá alakult kisgazda párt helyet követelt magának a változásban, úgy lesz szükség hamarosan ismét a kisgazda közösségre.
Ezért készüljetek barátaim, a mi időnk is újra eljön…
