Nyelvünk gazdagságát mutatja a páratlanul bőséges szóláskincsünk.
Ízelítőül nézzük a CS betűvel kezdődőket!
Csacsog, mint a szajkó. (Mindent kifecseg.)
Csak a levegőt rontja. (Azaz éretlent, esetlent beszél.)
Csak most lesz a hadd el hadd.
Csak azt hidd, a mit szemeddel látsz.
(Ne higyj el mindent.)
Csak épen hogy teng, leng; – mint Toldy Miklós lova a szemétdombon.
Csak egy jó mostoha volt, azt is elvitte az ördög.
Csak imádság tartja benne a lelket. (Nagyon beteg.)
Csak olyan tedd-ide, tedd-oda. (Határozatlan ember.)
Csak orvos ölheti meg az embert birság nélkül.
Csak úgy dől az eső, mintha sajtárból öntenék.
Csak úgy kutyafuttában. (Hamarosan, hirtelen.)
Csak addig áll fogadásának, míg az ajtón kilép.
Csak addig kedves a szolga, míg hasznát vehetik.
Csak a régi nótát fujja.
Csak a készet szereti. (Restekre mondják.)
Csak a könnyű végét fogja. (T. i. a dolognak.)
Csak félvállról felelget. (Büszke, gőgös.)
Csak az szép, ami igaz.
Csak térdig ember, azon alul láb.
Csak egy cérnaszálon függött az élete. (Majd agyonütötték.)
Csak a part mentében hajókáz.
Csak a vajasát eszi a kásának.
Csak egy paraszt hajszál hija volt.
Csalóka Péternek igaz ivadéka. (Hazug ember.)
Csalánra vizellett. (Rossz kedvűre mondják.)
Csalánba nem üt a mennykő.
Csaló a fény, mint a remény.
Csapja a szelet. (Azaz: hizelkedik pl. egy nőnek.)
Csavarog, mint a falusi kutya a nagy városban. (Sokat kóborló embereket jellemez.)
Csárda felé áll a kalapja. (Félre csapta a kalapját.)
Csávába esett, – került.
Csehül van. (T. i. rosszul.)
Csendes, mint a puszta malom.
Csendes, mint a temető.
Csendes időben könnyü kormányozni.
Csendes nap csendes éjszakát ad.
Csendes, mint a tyúk a gyomban.
Csendes, mint a holdvilág.
Csendes, mint a csillagos ég.
Csendes, mint a tó.
Csendes, mint az üres korcsma.
Csengős macska nem fog egeret.
Csepeg az orra, mint a pálinkás kazán.
Cseppből lesz a folyó.
Cseppenkint a hordó is megtelik.
Csere csalával jár. (A cserélés gyakran csalással van összekötve.)
Cserben hagyta. (Elhagyta a bajban.)
Cserebogár nem jó csősze az erdőnek, – vagy: cserjének.
Cseréptálhoz fakanál. (T. i. való.)
Cseresnyét az urnak, magvát a parasztnak.
Csetlik-botlik, mint a vak ló.
Csettet vetett a szája. (Hazudott.)
Csép, kapa, nyavalya, ki nem hiszi, próbálja. (T. i. a cséplés és kapálás terhes két munka.)
Csibékkel kel föl, és fekszik le. (Korán megy aludni s korán kel föl.)
Csiga postán jár. (Igen lassú ember.)
Csigaparipán jár.
Csikorgatja fogait.
Csikorog a szekér, megitta a kocsis a háj árát. (Részeges és gondatlan kocsisokra áll.)
Csillog a szeme, mint a macskáé.
Csillagoknak is van tisztulása.
Csillagok közt jár. (Fenhéjázó vagy képzelgő.)
Csinálj magadnak bolondot, ha tudsz.
Csipkedi, mint Pethőné a malacz pecsenyét.
Csiripel, mint a szentkuti veréb nagy böjtben.
Csiripel, mint a nádi veréb.
Csirke csipog a nád alatt. (Elárult titokra mondják, midőn már észre kezdik venni.)
Csibehusra fáj a foga. (Ha idősb férfi fiatal leány után jár.)
Csikót nyakán, hazugot szaván. (T. i. fogják.)
Csirke okosabb akar lenni a tyúknál.
Csirájában fojts meg a rosszat.
Csizmadiát fogott. (Rutul felsült.)
Csizma szárába szállott az esze, a bátorsága.
Csizmaszár a torka. (Nagyivó.)
Csizmakapczámat sem törölném hozzá.
Csizmájában sem szereti a vizet. (Iszákosról mondják.)
Csomót köt az orrára. (Emlékeztetőnek, hogy az ember valamit megjegyezzen.)
Csont van a hasában. (Olyanról mondatik, ki lomhán hajol a munkához.)
Csont mellől jó a hus. (A mészárosoknak mondják, a mikor több csontot dobnak a mérőbe s kosárba, mint húst.)
Csontjára száradt a bőr.
(Nagyon kiaszott emberre mondják.)
Csontra hizik. (Soványodik.)
Csordultig van, mint a bogyiszlói bucsu. (Bogyiszló Pest megyében van.)
Csontjához forrott a gonoszság.
Csonka toronyba zárták.
(Azaz: halálra ítélték. A csonka torony a Dunára dűlő egyik része volt a budai várnak, 26 melybe régi királyaink alatt a súlyosabban terhelt államfoglyokat zárták, és siralomháza volt egyúttal a halálra ítélteknek. Századunk elején még látható volt.)
Csoda, hogy még el nem kopott a nyelve.
Csordultig van. (Azaz: tele, bőven.)
Csókra termett a szája.
Csóri csukának nincs mája.
(A csóri fogadóban megszállt egyszer Mátyás király és csuka májat akart enni csupa tréfából, mert jól tudá, hogy azt a szakácsné igen szereti. Ez felelé: nincs mája a csóri csukának. Mire a király: »de ha úgy, akkor a palotai pálczának sem lesz száma.« A csukamáj természetesen az asztalon termett. Csóri tót falu Nógrádmegyében.)
Csóválja a farkát. (Aljas módon hizeleg.)
Csöbörből vödörbe.
Csörög a szarka, vendég jön.
Csufot üz mindenből.
Csuklik. (emlegetik)
Csunya a ganéj, de szép czipó terem utána. (Gazdasági közmondás.)
Csunya madár az, mely saját fészkébe rondit.
Csunya, mikor a tetü, – vagy: szunyog köhög. (Az erősebb mondja a gyöngébbnek.)
Csunya nagyon: részeg asszony, rongyos pap, görhes disznó, vén szerelmes és gazdag fösvény.
Csunyább a csonka pipánál.
Csupa fül vagyok.
Csuron viz vagyok. (Bőrömig megáztam.)
Csúszik, mint a jó bor.
Csüri-csavarja a dolgot.
Csütörtököt mondott . Forrás
