2024. június 9-én éjszaka lezárult a magyar politikatörténet egy fejezete. Nem volt túl rövid, majd másfél évtizedig tartott, 2010-ben kezdődött és tegnap éjszaka temették.
Holnaptól semmi sem lesz úgy, mint ahogyan tegnap volt.
A magyar politikai élet egyik szárnya - nevezetesen a bal - megsemmisült, és a most következő hónapokban a haláltusáját fogjuk látni. Ezzel együtt „elköszöntek” a lakosságtól - az eddig magukat nagynak és erősnek hazudó, de ténylegesen semmilyen politikai teljesítményt az elmúlt évtizedben fel nem mutató - további „ellenzéki pártok”, úgymint a Jobbik, a Párbeszéd, a Nép Pártján, a Mindenki Magyarországért Mozgalom, és az elmúlt két hónapban ellenzékiből kormánypártivá maszkírozott LMP is (na nem mintha nem lett volna köztudott, hogy mindig is az volt).
A sorsuk beteljesedett, az „megrendelt dolgukat” elvégezték - nincs már tovább rájuk szükség.
És őszintén, nem kár értük, hiszen regnálásukkal legitimizálták a fennálló politikai rendszert, ráadásul úgy, hogy ebbéli tevékenységüket az utóbbi időkben már nem is nagyon leplezték.
Viszont a politikai tér megnyílt, és legyünk nagyon őszinték, a Tisza Párt megnyitotta a lehetőséget a valódi jobboldali, liberális és konzervatív erők előtt - így előttünk, Kisgazdák előtt is.
A szokás szerint augusztus elején sorra kerülő konferenciánkon döntenünk kell arról, hogy – a kulturális és értékmentő közösségi működésünket követően - belevetjük-e magunkat a politikai élet sűrűjébe?
Azaz, arról kell döntenünk, hogy felemeljük-e a zászlót és felépítjük ismét - immár sokadszorra - a Kisgazda pártot.
Én ezt a gondolatot támogatom, készüljetek…
