2022. novemberében, az első adventi gyertya meggyújtása előtti napon, az esti órákban cseng a telefon. Régi kisgazda barátunk Imre - nevezzük így - telefonált. A szokásos jó kívánságok és „hogy vagy, mi újság, és a gyerekek?” udvariassági körök letudását követően hirtelen átváltott:
Na és mi ez a hallgatás? Csak nincs valami bajod, vagy mi a fene. Mindenki azt beszéli felénk, hogy már Te is feladtad.
Na ne már…
A hangnem és a benne rejlő feddés is jogos - kicsit sokáig hallgattunk/hallgattam, és ezért a közösség felelősségre vonása érthető és rendben is van -, megérdemelt a kérdőre vonás.
Persze sorolhatnám az egyébként valós kifogásokat és az elmúlt két hónap soha nem gondolt élethelyzeteit, de ennek értelme nincsen. Aki arra adta a fejét, hogy egy közösség kovásza, hírnöke és lényegében egyben tartója legyen, annak nem lehetnek kifogásai, panaszai és nyavalygásai.
Engedjetek meg egy fél mondatot barátaim: bocsánat, ilyen többet nem fog előfordulni. Igen, van miről beszélnünk, mert nyakunkon a háború, az árak az egekben, a kilátásaink pedig egyre rosszabbak és bárhova nézünk, örömre igazán nem sok okunk van.
Hazánk belpolitikai helyzete pedig egy - lefagyott - állóháborúra emlékeztet. A kormányzó párt politikai fókusza kimerül a „brüsszelezésben”, az ellenzéki pártok teljesítménye pedig mérhetetlen. Már ha vannak ilyenek, mert a DK és a Mi Hazánk mellett talán a Momentum lehet még említésre méltó politikai formáció, mást nem igazán látni a horizonton.
Az „árnyékkormány” - ami egyébként egy jól kitalált ötlet lehetett volna - eltűnni látszik, és a kezdeti figyelemfelkeltő megjelenését követően hamar kiderült, hogy annak miniszterei - humán erőforrásai - az adott helyzetben súlytalanok, amit Dobrev Klára kétségtelenül erős személyisége és helyenként értékelhető politikai teljesítménye sem tud kompenzálni.
Mondjuk ki egyenesen:
a magyar ellenzékben meghatározó személyiségek nincsenek!
Nincs olyan ember, politikus, aki meg tudná szólítani a választók akár csak negyedét is, vagy akinek a megjelenése megváltoztathatná a magyar politikai közbeszédet.
Ha ez nem változik meg - már pedig sok jele ennek nincsen -, akkor a jelenlegi politikai rendszer is változatlan marad. Akár tetszik ez, akár nem…
Na és persze itt van az a kérdés is, hogy velünk, kisgazdákkal mi lesz?
Erre most válaszunk vagy válaszom nincsen. Egyet tudunk/tudok: a mi közösségünket erősíteni kell, mert a Kisgazdapárt utolsó évtizedes regnálásnak fő jellemzője a széthúzás, a kisgazda perek és a megalázó felszámolási eljárás csak rombolta a hitet és a reményeket.
Ezzel szakítottunk, és ráléptünk az összefogás útjára. Hisszük és én is hiszem, hogy ennek van közösségformáló ereje, és ez látszik is közösségünk erősödésében.
Biztosak vagyunk abban, hogy a jövő évben a mi közösségünk meg fogja újítani a Független Kisgazda pártot!
