Persze azt már második hónapja lehetett tudni és érezni, hogy baj van. A gőzerővel dübörgő propaganda ugyan megpróbálta elleplezni, a mindent tudó megmondóemberek pedig leseperni az ellenérveket, de a mindennapok világában élő „egyszerű emberek” a saját bőrükön érezték, hogy szorul a hurok a torkuk körül…
Az „egyszerű emberek”, akiknek vagy nem is volt, vagy alig akadt már tartalékuk. Akiknek egyetlen fillér sem jutott a kormány elképzelhetetlen mértékű pénzesőjéből. Akik nem csókosok, akik egyik napról a másikra éltek és üzemeltették a presszójukat, panziójukat, vendégházukat - és akik ennek bevételeiből próbáltak és próbálnak megélni, közben iskoláztatni a gyermekeiket, vagy eltartani a szüleiket.
Persze ők nem multik, nincsenek kormányzati kapcsolataik, és közel sem sorolhatók a - magyar közéletben egyszerűen csak - NER lovagoknak nevezett milliárdosok köréhez. Ők „csak” egyszerű emberek.
Vagyis ők azok, akik - egyszerűen szólva - nem számítanak!
A címben említett kis kocsma tulajdonosának őszinte kifakadása egyben a 2021. év elejének pontos kórképe is Magyarországról: „... a korlátozásoknak eddig eleget tettünk, de mivel semmiféle támogatást nem kaptunk a kormány részéről, az út szélén lettünk hagyva … és így három hónap után mi sem kívánjuk támogatni a kormányt.”
Egyenes beszéd, kemény szavak és elkeseredett mondatok ezek!
Jogos a felvetés is, mert ugyan mondja már meg valaki, hogy az emberektől zsúfolt plázákban vagy a kereskedelmi és divatáru üzletekben az egymást taposó vásárlók miért nem jelentenek veszélyt: Ezzel szemben a csak a néhány fogyasztót kiszolgálni képes presszók és vendéglátóüzletek miért igen?
A gyárak és a mezőgazdasági nagyüzemek gyártósorain egymás mellett ülők tényleg nem fertőzik egymást? Ezzel szemben a csupán egy vagy két szobát kiadó, maximum 4-6 vendéget kiszolgáló „Zimmer frei” üzemeltetése maga a pandémia?
A helyzet egyrészt tarthatatlan, amit jól példáz a nagykanizsai vállalkozó öngyilkos akciója. Másrészt ismét csak a járványügyi intézkedések teljes kormányzati csődjére világít rá ez is.
Mert nyilvánvaló, hogy a veszélyhelyzet elhárításával kapcsolatos kormányzati intézkedések kapkodóak, ellentmondásosak, de leginkább értelmetlenek.
S hogy a kiszolgáltatott, kormányzati kapcsolatokkal nem bíró, a kifulladás szélén álló kényszervállalkozókkal, az úgynevezett „egyszerű emberekkel” mi lesz, azt nem tudni.
Még az is meglehet, hogy ott lesznek 2021. február 1. napján reggel 5:30 kor a Restiben…
