Fidesz csődőr kisgazda karámban?

Barátunk, szerkesztőségünk tagja és politikai közösségünk meghatározó szereplője néhány nappal ezelőtt izgatottan hívott: láttuk-e a Lázár interjút? Majd a választ meg sem várva közölte: „Ez a mi 90-es kisgazda programunk…”
Szó szót követett, és arra kértük írja meg, hogy mit gondol Lázár János szerepvállalásáról. Alább a barátunk gondolatai olvashatók, bennünk pedig az a kérdés merül fel újra és újra, Fidesz csődör került a kisgazda karámba?

Rezümé Baka F. Zoltán Lázár Jánossal készített „nagyinterjú”-hoz.

Az izgalmasnak tűnő felvezető után sok létfontosságú kérdés fogalmazódott meg, amik így 30 év elteltével a tények tükrében, szinte feleslegesnek tűnnek. Bár nem beszélünk a múltról, csak annak nyilvánvaló hatásairól, Közben feltaláljuk a „spanyolviaszt”, vagyis az első és második világháború által okozott károkat is meghaladó privatizációnak nevezett „nemzetépítésnek” a három évtizedes eredménytelenségéről búslakodunk.

Most, hogy jócskán lemaradtunk a Kárpát-medencei társak vergődésében is, ott folytathatjuk, ahol Trianon hagyott bennünket.
Mert akkor, 100 éve is voltak akik látták előre, hogy mi vár ránk! Már akkor is az indokolatlan optimizmus rendezte a sorsunkat, és persze voltak már olyanok is, akik a realitásokat nem keverték egy nemzet napi érdekeinek érzelmi elvárásaival.

Ami elmúlt, azzal nincs mit tenni, mint tanulni belőle. Mert a holnap gyökerei csak a szükséges információkat őrzik, és a rügynek a mában kell élnie.
Lázár Jánosnak van véleménye az egészségügyi teljesítményünkről és sok minden másról, mint ahogy sok másnak is van. De a „siker” tematizálása nem fog gondot okozni ebben a kérdésben, hiszen ez előre borítékolható!

Radikális, vagyis gyökeres változást egy három évtizeddel ezelőtt elutasított és könyörtelen hamissággal berögzült gyakorlatban végrehajtani, csöndben biztos nem lehetséges. Ezt nem csak a belpolitikai adottságok, de a világban végbemenő geopolitikai hatalmi harcok sem könnyítik meg.

Lázár János végtelen lelkesedése időszerű, mint egykor Nagyatádi Szabó István hite és optimizmusa mindabban, ami múlhatatlanul, csak a hitben gyökeredző reményként él bennünk. Így repülnek el az évtizedek, emberöltők, a hitben és bizakodásban. Oly egyszerűnek látszik a történelem, melyet az emberi önzés és a gátlástalan hatalomvágy mozgat, s ennek megszerzéséért a féktelen önigazolás nem ismer korlátokat.

S mert látjuk, hogy hibát hibára halmoztunk, az okait még most sem időszerűtlen firtatni: itt vagyunk árván, mint az ujjunk. De lelkesedünk, mint egykor sok ezer évvel ezelőtt, a legmélyebb gyökerekből eredően. Említhetném Széchenyit vagy Deákot is, de elmúltak ezek a csodálatos idők. Vajon lesznek-e valaha ezeknek méltó követői, legalább lélekben?

Összességében csak azt szűröm le, hogy Lázár János gondolatai egy keskeny rést képeznek a beborult égen, ahol a nap fogyatkozó fénye még utat keres magának, hogy reménnyel töltse el az égre tapadó szemek mögött reménykedő lelket.

Petráss László