Az elmúlt hétvégén lehetőség nyílt arra, hogy korábbi ígéretünknek megfelelően felkeressük a még meglévő vidéki szervezetinket, és így - első ízben - Miskolcon jártunk. Tanulságos megbeszéléseken vagyunk túl a régi barátokkal, köztük Margóval, a Borsod Megyei Közgyűlés utolsó kisgazda alelnökével, Jánossal, a frakció régi vezetőjével, de megörültünk egymásnak Zoli bácsival is - aki az általunk ismert legidősebb kisgazda tagunk. De ha már Miskolc, akkor ez Dénes nélkül elképzelhetetlen - aki a borsodi szervezet kilencvenes évekbeli híres szervezője volt.
A régi emlékek kötelező felemlegetését követően szinte azonnal „aktuálpolitikai szócsata” következett, és mivel Miskolc egyetem város is, így az egyetemek átszervezése volt a legforróbb téma. Bár mindenkinek megvolt a saját elképzelése erről, abban nagyjából egyetértett a társaság, hogy ez minimum a közvagyon „einstandolása” volt, aztán persze vérmérséklettől függően a különböző jelzők is elhangoztak…
Mi azért ennél kissé árnyaltabban látjuk az alapítványok megjelenését az egyetemi felsőoktatás körül - is. Meglátásunk szerint ez egy jól megszervezett, átgondolt, és - a parlamenti többség birtokában - precízen végrehajtott privatizációs folyamatnak csak az egyik, bár igen fontos állomása volt.
Beleillet abba a történetbe az is, hogy a közvagyon magánvagyonná alakítása során a politikai hatalom létrehoz egy új uralkodó osztályt. Ha áttekintjük az alapítványokba a politikai vezetés által delegált tagok névsorát, akkor szembesülünk a végső céllal, hogy a politikai pártok helyét az országot vezető családok vegyék át. A portálunkat rendszeresen olvasók ezzel az állításunkkal már találkozhattak, amit az elmúlt hetek történései egyértelműen igazoltak, de gyorsan hozzátesszük: bár ne lett volna igazunk…
Vagy még egyszerűbben fogalmazva, amit látunk az egy új uralkodó osztály létrehozása. Úgy gondoljuk - bár tévednénk ebben! - a folyamat lassan a befejezéséhez közeledik, és a keretek adva vannak ahhoz, hogy az uralkodó osztály kijelölt családjai a helyüket elfoglalják.
Ez a véleményünk, ami lehet sommás, leegyszerűsítő és talán kissé túlzó is, de ezt majd a jövő eldönti. Előtte van még egy „meccs” 2022-ben, ahol ez és sok más is el fog majd dőlni, többek között a gyermekeink és unokáink életkilátásait meghatározó fajsúlyos kérdések, de ezek majd kiderülnek…
Főleg erről beszélgettünk Miskolcon, és nem mondhatnánk, hogy felhőtlenül boldogok voltunk, viszont egymásnak végre örülni tudtunk és ez jó érzéssel töltött el bennünket.
Talán vége lesz már a bezártságnak és reményeink szerint kora nyártól eleget tudunk tenni az ígéretünknek, és a szerkesztőségünk szeptemberig el tud majd jutni minden megyébe, ahol találkozni tudunk végre a helyi kisgazdák vezetőivel és a barátainkkal. A következő állomásra reményeink szerint már Petrás Laci barátunk is velünk tart, és abban biztosak vagyunk, hogy hasonló fogadtatásara és tartalmas beszélgetésekre kerül majd sor - mint a régi szép időkben…
★ HA TETSZETT, ÉRTÉKELD EGY LÁJKKAL ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL! KÖSZÖNJÜK SZÉPEN! ❤
