A lacikonyha névadó készítménye a lacipecsenye vagy röviden laci . Ez gyors tűzön, frissen, hagymás, paprikás zsírban sült sertéshússzelet volt, amit ketté vágott cipó közé tettek. A lacikonyhák frissen sült halat, kolbászt, hurkát is árultak, sőt újabban liba-, kacsasültet is.
A lacikonyhák körül ólálkodtak a lacibetyárok, vagyis pénztelen, szegény, elzüllött alakok, akik arra vártak, hogy egy jobb módú ismerősük arra keveredik, és megvendégelik őket.
A lacikonyhákat az különböztette meg a közönséges sütögetőktől, hogy volt sátruk, és a vendégeiket le is tudták ültetni a sátorban.
A lacikonyha eredete - I. változat
Dobzse László azaz II. Ulászló király a lengyel Jagelló-dinasztia tagja. A tehetetlen, akaratgyenge uralkodót bólogató válaszai miatt a dobzse névvel csúfolták (csehül „dobzse” azt jelenti „jól van”). Uralkodását a királyi hatalom gyengesége jellemezte, a központi hatalom szétesett. A központi hatalom gyengeségéből a bárók húztak hasznot, akik az ország teljes erejét felemésztették.
Egyes kutatások szerint Ulászló nevéhez fűződik a „lacikonyha” elnevezés. A monda szerint a királyi éléskamrája kiürült, így a király kénytelen volt a pórnéphez fordulni ennivalóért. A királyt kiszolgáló, korabeli „gyorsétkezdét” nevezték gúnyosan Ulászló, azaz „Laci konyhájának”. A király nagy előszeretettel hozatott „lacipecsenyét” a lacikonyhákból – hisz’ nem is tehetett mást – amíg egy idő után a kedvenc kifőzdései felé is teljesen el nem adósodott.
A lacikonyha eredete - II. változat
Elképzelhető, hogy semmi köze a királynak a konyhának, hiszen II. Ulászló udvartartása fényűző volt. A kifejezés eredetének sokkal hitelesebb magyarázata, hogy régebben a vidéki háztartásokban László-naptól (június 27.) kezdve kihelyezték a konyhát a házból a szabad ég alá (nyárikonyha), és innen eredt a szabadéri sütőhely lacikonyha elnevezése.
Ahány nemzetiség, annyi étel
A korabeli, soknemzetiségű Pest minden szegény embere a lacikonyhán találkozott, ha engedte ideje. A magyarok sült húst, a szlovákok kását, krumplilevest, a németek tésztát, a cigányok pedig pacalt fogyasztottak leginkább a tudósítások szerint. Az 1850-es években Pesten huszonhat lacikonyha működött, 16 keresztény, 10 pedig zsidó tulajdonban. A zömük a Szénapiacon, vagy a Duna-parton volt.
