MÚLTIDÉZŐ: Az év, amikor május 1-én a jéghiányról cikkeztek

'A közegészség védelmében nagy kérdés — a jég kérdése. Az idei tél bizony nem termelte meg még a legszükségesebb jeget sem az ország nagy területén' - olvasható a Magyar Földmíves 1910. május 1-i számában.
'A jégvermek üresek legtöbb helyen. S valószínű, hogy vannak községek, közigazgatási közegek, kik még ma sem gondoskodtak a jégszükségletek ügyében.
A felelősség nagy! Kérdés, kik lesznek felelősek azért, ha majd a községek teljesen nélkülözni fogják a sokszor annyira szükséges jégkészletet.
Jó lenne e tekintetben a szigorú ellenőrzés és annak megvizsgálása, hogy egyes községek számára mi módon gondoskodnak legalább a legminimálisabb jégkészletről.
Olvassuk, hogy több vármegyében az alispánok (igy pl. Beregben) dicséretes buzgalommal voltak és vannak rajta, hogy e tekintetben fennakadás ne legyen.
Vájjon megtörtént-e a gondoskodás mindenütt ? Bizony jó lesz e kérdéssel foglalkozni. '

Így hűtötték az élelmiszereket a hűtőszekrények, fagyasztóládák előtt

A jég fontos anyaga volt a nyári hónapokban a városi és a falusi embereknek. Faluhelyen a patakból, vagy a tóból télen kitermelt jeget használták. a módosabb falvakban hatósági jégvermet üzemeltettek és a tehéntartó gazdáknak is rendszerint volt egyéni, vagy csoportos tulajdonban levő jégverme. Amikor a patak vize annyira befagyott, hogy a jégpáncél rajta kellően meghízott és megkezdődhetett a jégvágás és a jéghordás. Ezt megelőzően a földbe ásott gödörből kitakarították a szemetet és az elkorhadt szalmát, a gödör aljazatát és oldalfalait mésztejjel fertőtlenítették, a nádtetőt megjavítgatták és a gödröt vastag szalmaréteggel bélelték ki. És megkezdődött a jéghordás. Amikor a jégverem megtelt, ismét vastag szalmaréteget hordtak rá és az ajtaját gondosan belakatolták, hogy csak az illetékesek tudjanak bejutni a jégverembe.

A betárolt jég egész nyáron lehetővé tette a kifejt tej és mindenféle élelmiszer hidegen tartását.

A városok többségében működött valamilyen jéggyár, amelyből naponta szállították a vásárlókhoz a súlyos jégrudakat. A reggeli órák fontos eseménye volt, amikor a jegeskocsi megállt a ház előtt és felhangzott a kiáltás: 'Jegeeees, jegeees!' A háziasszonyok pedig lavórral felszerelve siettek a kocsihoz és cipelték haza a fél, vagy egész jégrudat, amely a jégszekrénybe kerülve tartósította a tejet, a vajat, a húsféléket és egyéb élelmiszereket.

Jég nélkül nem lehetett fagylaltot készíteni, nem állt hideg ivóvíz asztalon és nem ihatott gyöngyözően hideg sört a munkából fáradtan hazatért családfő.

Jéggel a betegségek ellen

A jégbegyűjtés fontos volt gyógyászati okokból is kiváltképp a gyulladásos betegségek enyhítésére. Ugyanis régen nem minden községben volt orvos, kórház meg még távolabb. Amit lehetett, helyben gyógyítottak.

Jéghez jutni csak indokolt esetben lehetett. A jégvermet, melynek kulcsa a községházán volt, csak a kisbíró nyithatta ki, és adhatott jeget az orvos vagy a bába utasítására a beteg hozzátartozóinak. A jeget nem közvetlenül rakták a kívánt helyre, hanem a disznóölés után kitisztított, kiszárított húgyhólyagjába rakták apróra törve.