Ízelítő abból, hogy öt emberöltővel ezelőtt mit írt magáról az, aki párra szeretett volna találni. A Kis Ujság 1896. december 25-i számában olvasható hirdetések ma már kicsit megmosolyogtatnak bennünket, a számítógépes társkereső applikációk korában. Ám az emberek alig változtak: szerettek volna megbízható társra találni, és megkeresték a lehetőséget, hogy minél nagyobb eséllyel rá is találjanak.
Egy kis időutazás.
Csinos, fess, fővárosi hivatalnok 1200 frt fizetéssel, fővárosi vagy vidéki 18-36 éves nőt feleségül óhajt venni, kinek legalább 6000 frtja van.
Úgy tűnik, hogy az iparosokra és a vasutiakra volt a legnagyobb igény.
Én egy 40 éves özvegy nő vagyok, 600 frt készpénzem van, házasság céljából szeretnék egy iparossal megismerkedni.
Egy csinos, 26 éves barna szakácsné korban hozzá illő vasutival vagy iparossal óhajt megismerkedni komoly szándékból, hozománya 300 frt és szép kelengye.
Vannak, akik csoportosan próbálkoztak - így valószínűleg olcsóbb volt...
Ki volna hajlandó megismerkedni három csinos, barna nővel, kik egy helyben vannak alkalmazva? Szakácsnő és két szobalány 18-19 évesek óhajtanak csinos iparos vagy vasutival komoly szándékból ismeretséget kötni 'Gyöngyharmat, 'Gyöngyvirág' és 'Árvácska' címen.
És igen: ilyen volt akkoriban egy 'erotikusabb' hirdetés.
Egy tisztességes 24 vasiparos egy csinos, barna szakácsnő ismeretségét keresi. Házasság nincs kizárva. 'Nem bánja meg' jeligével.
