Az elmúlt egy év COVID járványának szomorú eredménye: a szegények még szegényebbek, a gazdagok még gazdagabbak lettek.
Aki ma vidéken jár, az elkeseredettség, a kilátástalanság és a mélyszegénység mellett egy új élménnyel találkozik - a teljes közönnyel.
Ma egy – átlagosnak mondható – ezer lakosú faluban nagyjából 15-20 ember dolgozik. Kettő-három a községházán, ugyanennyi a „helyi ABC”-ben és egy a parókián. Kocsma már nincs, étterem nem is volt, az iskola már évek óta megszűnt, és a postahivatal is bezárt.
Ami még maradt, az a falu határát magáénak tudó, három vagy négy - nagyjából 500 és 1500 hektárral rendelkező - földbirtokos által kínál munkalehetőség, egy-két traktoros, az „udvaros”, a mindenes, és a háznál a két-három cseléd. Persze ez utóbbiak is - mint a többi - minimálbéren bejelentve, de napi 10-12 órát ledolgozva - ahogyan ez ma Magyarországon szokás…
Ennyi - és persze még néhány közmunkás, akik a „polgi” jó emberei, itt-ott sepregetnek, télen - ha van hó - elhányják a hivatal elől, délben pedig - mint a fecskék - kiülve az árok szélére és cigiznek, miközben csendben néznek maguk elé.
Nem beszélgetnek, nagyon még egymásra sem néznek, csak ott ülnek és fásultan bámulnak lefelé…
Meg persze sodorják a dekára vett olcsó, talán nem is magyar, inkább ukrán dohány árút, bele az újságpapírba. Mert a cigarettapapír már igen drága, van az vagy 40 forint is.
A közel ezer lélekszámú falu nagyobbik része nyugdíjas, járadékos, és az otthonából alig kimozduló szegény, ágrólszakadt ember. Egyedüli szórakozása az alkalmanként a postaládába bedobott ingyenes újság böngészése, és persze este a kötelező TV nézés, a napközbeni utcai lócán való ücsörgés mellett.
Ez utóbbi arra is jó, hogy megcsodálhassák a helyi földesurak évente cserélődő - 20-30 - milliós autóit, és elnézve ezeket esténként azon merengjenek, hogy miért is olyan drága a tegnap vásárolt 10 deka párizsi…
Ez lett mára a magyar faluból, az „ország megtartó erejéből”, pedig nem ezt akartuk, a kisgazdák legalább is biztosan nem!
A cél - az „álom” - az önellátó parasztgazdaságok kialakítása volt, a természettel harmóniában való együttműködés, az elképzelt „bio” gazdálkodás, mert ez lenne a gyarapodó, pozitív és lendületesen fejlődő falu. Olyan vidéket akartunk, ami lakó- és egyben munkahelyet biztosít, mely ott tartja a gyermekeket, a fiatalokat, és munkát meg perspektívát nyújt a jövő generációjának is.
És ehelyett mi lett belőle?
Az álom csak álom maradt, mert a vidék felemelkedését megcélzó Kisgazdapárt a földesurak mindent elsöprő mohóságának útjában állt, ezért törvényszerű volt a kegyetlen szétzúzása - és ezzel elhárult az utolsó akadály is a falvak feudalizálása előtt.
Az eredmény nyilvánvaló: a parasztgazdaságok helyett a helyi földesurak és cselédek vidéki Magyarországa alakult ki, ahol jól nyomon követhető a „csókosok” folyamatos földszerzése, és az uralkodó osztályhoz kötődő „helyi elitnek” - a kormányzati támogatások sikeres lehívása folytán - a naponta érzékelhető jelentős gazdagodása! Miközben a másik oldalon a visszafordíthatatlanul elszegényedők hatalmas tábora áll. (Vö. prof. Ángyán tanulmányai.)
A sajtóhírek szerint a „NER repülők” - van belőle néhány - megállás nélkül úton vannak Budapest és a Maldív szigetek között. Ez rendben lenne, hiszen végül is tél van, meg ugye itt a COVID is. Az Adria pedig még kicsit hideg, ezért a jachtok most a kikötőkben állnak, meg ugye nem is cool most még odautazni.
Ezért az uralkodó osztály, jobb híján a Maldívra jár, mert végül is hova menne?
Néhány napja találkoztam egy régi kisgazda barátommal Jándon. Idős és bölcs ember, aki halkan elmondta nekem, mintegy beletörődve a megváltoztathatatlanba: „Tudod fiam, ez a veszélyhelyzet az a helyzet, amikor a szegény még szegényebb, és a gazdag még gazdagabb lesz…”
Nagyon úgy tűnik, hogy teljesen igaza van.
Bánk Attila
★ HA TETSZETT, ÉRTÉKELD EGY LÁJKKAL ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL! KÖSZÖNJÜK SZÉPEN! ❤
