Az egészséges talaj tele van élettel és tápanyaggal, sokkal több, mint csupán támaszték a növények gyökereinek. Bár önmagában is tekinthetnénk egy külön egységesen működő szervezetnek, akár a méhkaptárakban együtt dolgozó családot, ahol minden méh, mint egy-egy sejt, parányi, ám fontos feladatot lát egy tökéletesen felépült láncban. Mégis a talaj összefügg mindennel, növényzettel, levegővel, vízzel, és ezek mind harmóniában dolgoznak együtt, amennyiben engedjük nekik.
A biogazdaságokban az egyik legfontosabb dolog a talajélet megőrzése, termőképességének és humusztartalmának növelése. A termőtalaj humuszszintjének növelése a fenntartható gazdálkodás legstabilabb pillére. Kutatások és kísérletek igazolták, hogy kisebb költségráfordítással lehet hasonló, gyakran magasabb terméshozamot elérni, mint a talajeróziót, deflációt és végső soron a talajpusztulást okozó konvencionális (vagyis nem bio) gazdálkodással. Mindezt úgy érjük el, hogy a termények beltartalmi értéke, minősége is jelentősen magasabb lesz, ráadásul mindenféle szermaradványtól mentesen.
„A talaj az egyetlen szilárd, természeti erőforrás, mely kellő gondoskodással megújulásra képes.” hangzik gyakran a szakemberek és azok szájából, akik számára tudott, mennyire fontos erőforrás ez mind bolygónk, mind az emberiség számára. Fontos, hogy otthonunk kertjében is figyelmesek legyünk a talajjal.
Az ökológiai gazdálkodás szemlélete szerint minden összefügg mindennel. Így például sokat számít, hogy milyen növényeket társítunk egymás mellé fizikai- és időrendi sorrendben. A szomszédos és egymást követő növények ugyanis segíthetik a talajtermékenységét fenntartani, azonban ki is meríthetik annak tápanyagkészleteit. Az említett problémát lehet mesterséges úton kezelni, belekényszeríteni a növényeket és a talajt olyan helyzetekbe, ami egyébként nem tartaná fenn saját magát, ám ezek hosszú távú eredményei nem túl kecsegtetők. A legkevesebb, hogy a talaj szerkezete valamelyest leromlik és az általunk termelt növények beltartalmi értékei, ízletessége is romlik, arról nem is beszélve, hogy nekünk egyre több munkánkba és energiába kerül, hogy fenntartsuk azt a mesterséges közeget, amit teremtettünk. Szerencsére ez viszonylag könnyen orvosolható. Csupán annyit kíván a megoldás, hogy leüljünk, és szeretett kertünk következő évét tudatosan megtervezzük.
Egyre többet hallunk a mezőgazdaság klímaváltozásra gyakorolt hatásáról. Az egyik leghangoztatottabb téma, hogy a talajok nem megfelelő kezelése mennyi CO2 kibocsájtást okoz. Az ökológiai gazdálkodás azzal, hogy csökkenti az üvegház hatású gázok kibocsájtását, segíthet megbirkózni a klímaváltozással.
A nem bio gazdságokban a földekre kijutatott nitrogén alapú műtrágya és a dinitrogén-oxid üvegházhatású gáz keletkezése egyenesen arányos egymással. A dinitrogén-oxid az Európai Unión belüli mezőgazdasági kibocsájtásának mintegy 40%-át teszi ki. Ez azért fontos, mert 1 kg N2O 300-szor jobban melegíti a légkört, mint 1 kg CO2. Ezzel szemben az ökológiai gazdálkodásban nem megengedett a műtrágyák használata - inkább egy zárt tápanyagkörforgás kialakítására törekszik, minimalizálva a veszteségeket, melyek kimosódással, párolgással keletkezhetnek -, ezért az ökológiai gazdaságokban kisebb mennyiségű hektáronkénti nitrogén szintet mérnek, mint konvencionális gazdaságokban, ezzel is hozzájárulva egy fenntartható, klímabarát rendszerhez, amely elegendő élelmiszert termel.
Ez természetesen a kiskerti tevékenységekre is igaz, sőt, ott még könnyebb odafigyelni, hogy az ember megfelelően gazdálkodjon, mind a saját maga, mind a bolygónk szempontjából.
★ HA TETSZETT, ÉRTÉKELD EGY LÁJKKAL ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL! KÖSZÖNJÜK SZÉPEN! ❤
