Való igaz, hogy jól tolerálják a szélsőségeket, és nagyon sokáig el tudnak vegetálni tápanyagszegény területeken is, de igazán szépek csak a rendszeresen ápolt példányok lesznek.
Az elmúlt évtizedekben a kertek egyik legáltalánosabb növényeivé váltak a tuják. A jól formálható, sövényként, vagy önállóan is látványos örökzöldek nagyon hamar teret hódítottak maguknak, hiszen egész évben zölden ékesítik a kertet és viszonylag kevés gondozással is remekül érzik magukat.
Az ápolás viszonylag egyszerű a tuja esetében
Évente 1 alkalommal, tél végén-kora tavasszal egy belső tisztításra és fiatalító metszésre van szüksége. Noha örökzöldek, az őszi-téli időszakban az elöregedett, elszáradt belső leveleiket lehullajtják.
Itt azonban a sűrű ágak miatt nagyon sokszor fennakadnak a száradékok, és gócpontot képeznek a kártevők, valamint a gombás fertőzések számára. Éppen ezért kell a lombhullatás után, még a tavaszi hajtások megindulása előtt alaposan kitisztítani a tuja belsejét.
Igen, szét kell húzogatni és kézzel kivenni, lerázogatni az elhalt leveleket.
Ezt követheti egy belső lemosó permetezés, majd a fiatalító metszés. Tavasszal nagyon jól tolerálják a tujafélék a durva visszavágásokat, az elhalt ágak kivágását is. Nem kell megijedni tőle, ha csúnya is lesz, a napfény hatására nagyon gyorsan, akár már a nyárra bezáródhatnak ezek a lukak a növényen fiatal hajtásokkal.
Természetesen a friss hajtások neveléséhez tápanyagokra van szüksége a növénynek, ezért tavasszal (és ősszel is) pótolni kell azokat. Ennek a legjobb eszköze a Prohumin, folyékony humusz, Amalgerol, növényi C-vitamin és a Fostfitex MG lombtrágya hármasa, ami minden, az örökzöldeknek szükséges nyomelemet és szerves tápanyagot biztosít.
A tuják tavaszi kezelései közé tartoznak még a rovarok és fertőzések elleni megelőző, immunerősítő permetezések.
A tuja télen és nyáron egyaránt érzékeny a szárazságra, ezért gondoskodni kell a megfelelő mennyiségű vízről. Nyáron a kánikulai napokon reggel egy-egy lemosó fürdetést is jó néven vesznek, mert jelentősen csökkenti a légszárazságot a levelekről elpárolgó víz.
Az év folyamán nagy metszést már nem szabad a tujákon végezni, mert visszaszáradhatnak. A fenntartó metszések, nyírások célja(évente akár 2-3 alkalommal), hogy a növény terebélyesedését megakadályozzák. Ilyenkor általában csak 10-20 cm-t vágunk a hajtásokból, ahol túlnőtte a tavasszal kialakított formát.
A tuja formázása
A növény metszését mindig a tetejezéssel érdemes kezdeni, és egy felfelé keskenyedő nyújtott trapéz, vagy szabályos négyszög formát érdemes formázni a sövényként ültetett példányokból (pl. a leylandi ciprusokból).
Ez a két módszer meggátolja, hogy alulról elkezdjen felkopaszodni a növény.
A különálló tuják (pl. smaragd tuják) esetén a magasság beállítását követően érdemes egy felfelé arányosan keskenyedő szoknyarészt kialakítani. Ezzel a nyírással lecsökkenthető a téli fagykárok hatása, hiszen a növény nem fog olyan sok havat megtartani, hogy az megtörje az ágakat, széthúzza a növényt.
A több törzsű, vagy rosszul nyírt tuják gyakran szorulnak a tél végén arra, hogy belül összekötözzük az ágait, ami sajnos sérülésekhez vezet. Ezt a gondos formázással, illetve a szabályos, egytörzsű példányok ültetésével lehet megelőzni.
