A legtöbb paraszti gazdaságban megtalálható volt a tyúkon kívül a liba, később a kacsa. Ezeket az állatokat nemcsak húsukért, hanem tollukért is tartották. Az ősszel kitépett és összegyűjtött kacsa-vagy libatollat minden évben télen fosztották.
A falusi szokásrendbe tartozott a gyermekek kistafírungozása. Ez azt jelentette, hogy hozományként 4 darab párnát és két darab dunnát is adni kellett több más mellett. Így szinte minden háznál volt tollfosztás.
A tollfosztáskor a toll száráról letépdesték a tollat. A háziasszony mindenki elé egy-egy halom tollat tett, ami egyre töpörödött, ahogy tépkedték a tollat és a pelyhet a szárról. A munka eredményét óvatosan - hogy ne röppenjen el a levegőbe - összegyűjtötték, aztán beletöltötték egy párnahuzatba, utána meg a dunyhába vagy párnába.
A tollfosztás az asszonyok, lányok társas munkája volt a téli időszakban. Mint a többi kaláka jellegű munka, a tollfosztás egyúttal a közös szórakozás alkalmát is jelenti. A lányok általában csak este mentek a fosztóba, a középkorúak és az idősek egész nap ott voltak.
Mesélve, énekelve esténként 10-11 óráig is dolgoztak. Több hétig is eltartott, és a végén áldomás volt: megvendégelték a fosztókat.
A tollfosztóba csak komoly udvarló mehetett, de az sem maradt sokáig.
Egyes vidékekeken az volt a szokás, hogy a legények összeszedték a kocsányokat, és a lányok háza elé szórták, majd másnap megfigyelték, hogy eltakarították-e? Így tették próbára a lányokat.
A 20. század elején még gyakoriak voltak a tollfosztó-kalákák. Mézes pálinkával, kaláccsal kínálták a segítőket. Farsang végén sokszor tollas maszkurákat öltöztettek: egy-egy asszony arcát szilvaízzel bekenték, majd tollat fújtak rá. Ilyenkor más maszkurák is jöttek a házhoz, és kíváncsian figyelték, hogy van-e köztük férfi leselkedő? Ha felfedeztek egyet, levetkőztették, ruha, cipő nélkül rakták ki a hidegre. Előfordult, hogy az asszonyok citerást fogadtak és reggelig folytatták a mulatságot.
Honnan volt a toll?
A fiatal ludakat évente legalább háromszor jól megtépték. A ludat először 9–10 hetes korában tépték. A második tépés ez után 7 héttel következett. Ez a tépés nem volt ám olyan egyszerű munka, szakértelmet, gyakorlatot kívánt, a kóklerek kárt tehettek a liba bőrében!
