December 26-a, karácsony másnapja, István nap. E naphoz is kötődik néphagyomány.
Egészség- és termésvarázsló napnak tartották karácsony másnapját. Ha jó idő volt, azt tartották, bőséges lesz a termés. De az István név miatt is jeles nap 26-a.
István az egyház első vértanúja. A magyar nyelvterületen a leggyakoribb keresztnevek közé tartozott az István. István napján a rokonok, szomszédok, ismerősök énekkel, verssel köszöntötték fel az István nevűeket. A szokást 'istvánozásnak' is nevezték.
A határon túli magyarságnál, máig élő szokás. Az István köszöntőket a megfelelő nevekkel behelyettesítve más névnapokon is énekelték. A szövegek részint népi eredetűek, részint műköltői vagy félnépi alkotások.
A névnapköszöntők énekelt és verses köszöntők, melyek a parasztság körében a 18. század második felében terjedtek el.
Főszerepben a legények
Az istvánozás szokása az egész faluközösséget átfogta. Sok volt az István a falvakban, akiket mind fel kellett köszönteni. Házasemberek, rokonok, komák, barátok indultak hozzájuk. A felköszöntéskor ők csak ritkán énekelték a hagyományos istvánozó énekeket és mondták a pohárköszöntőket. Ez a legények tiszte, feladata, avagy kiváltsága volt. Ők az istvánozás főszereplői. A legények nemcsak az Istvánokat köszöntik, hanem felkeresik a leányos házakat is. Így a szokás részesei legények, leányok, Istvánok, szülők, nagyszülők, a kisgyermekeken kívül szinte minden korcsoport. A karácsonyi ünnepek izgalommal várt eseménye volt ez a dramatikus köszöntő szokás.
★ HA TETSZETT, ÉRTÉKELD EGY LÁJKKAL ÉS OSZD MEG MÁSOKKAL! KÖSZÖNJÜK SZÉPEN! ❤
